Ez a hét egy érzelmi mélyzuhanás volt mindenkinek! Először a katát temettük, majd jött a rezsiről a bejelentés...majd nekem családi hírek, hogy nem jutunk előbbre csak megy tovább tart a toporgás (már a 3. éve) és közben meg is jött, szóval dúltak bennem a hormonok is bőven. Én csütörtökre teljesen kimerültem. A szabim pedig ma, azaz pénteken kezdődik....

Hétfő óta bújtam a híreket a katával kapcsolatban, annyira megérintett a hatása. Igaz, hogy az én cégem Kft, de pl a könyvelőnk katás, ahogy sokan mások is a környezetemben. Eléggé empatikus tudok lenni, így átéreztem mindenki dühét és csalódottságát. A könyvelőnkkel kb mindennap beszéltem, hogy a támogatásomról biztosítsam és megoldásokat keressünk, megerősítettem abban is hogy fontos nekem és számíthat rám, ha többe kerül a szolgáltatása, akkor is! A rezsi hírekről ne is beszéljünk, azt szerintem mindenki most kalkulálja még, hogy kb mire számíthat...

Az összes helyzetben ezek közül, beleértve a családi konfliktust, nekem az a hiányérzetem (és ez egy kedves megfogalmazás most a részemről), hogy miért marad ki a kommunikáció több eleme már megint? A katát túl gondolták egyértelműen, a rezsi emeléssel kapcsolatban már évekkel korábban elkezdődhetett volna egy edukációs kommunikáció arról, hogy hogyan használjuk takarékosan a villanyt, gázt és persze biztos hogy egy idő múlva a víz is sorra kerül. A családi sztorinkban is ugyanez van, hogy nincs kommunikáció, amiben érvek és ellenérvek ütközhetnének, e helyett csak tények és zsarolás. 

Mondjuk nem csodálkozom, hogy a családban ez van, mert sajnos ahogy látszik magasabb szintről is ezt tanulja az ember. Hogy tényeket közöljön, félemlítsen és az utolsó utáni pillanatban tegye mind ezt. Ez a Magyar történelem, hosszú évekre visszamenőleg. Persze pozitív kivétel mindig van.

Na de az én nyavalygásom is szerencsére általában eddig tart!

Hagyom egy kicsit belesüppedni magam, közben elmélázok ezeken a kliséken, meg hogy miért tartunk még mindig itt, meg mennyire nem haladunk sehova. Szóval egy kicsit átengedem magam ezeknek az érzéseknek, aztán megrázom magam. Jön egy jó hír és én már ismét török felfelé!

Ma reggel, séta közben egy hölgy hívott, hogy szalagot rendeljen, nagyon kedves volt, megbeszéltük a menetrendet, részleteket. Majd a beszélgetés végén elmondta, hogy legyek büszke magamra, mert milyen klassz dolgot készítek és biztosan a szakma is büszke rám. Hát a szakmát nem tudom, onnan még nem igazán kaptam elismerést. Mindenesetre nagy örömmel megköszöntem a szavait, mert nagyon jól esett. Nekem ez a pár perc beszélgetés elég volt arra, hogy az e heti nyűglődésből elinduljak kifelé. Az ilyen gesztusok mindig megerősítenek abban, hogy azért remény is van még!

Amikor hazaértem a kutyasétából, magamra kentem az Önbizalom illat keverékből, meg a legmagasabb rezgésű idaho-i fenyő illóolajából, hogy elindítsam a helyrebillenést a középpontomba. Így estefelé már egész jól érzem magam, reggel megismétlem ezt az illatos rituálét és szerintem minden rendben lesz, hogy élvezzem a szabim, kikapcsoljak, feltöltsem magam és közben pedig beérnek a gondolatok a hogyan továbbról is!

Ti hogy vagytok? Sikerült elindulnod a megoldás felé? 

Kíváncsi vagy melyik érzelmi területednek van most szüksége támogatásra?

iTOVI készülékkel fel tudjuk mérni az aktuális érzelmi állapotodat, amire ajánlásokat ad a gép, hogy melyik illóolajat, melyik érzelemre használd egy pár hétig. Az iTOVI-ról itt olvashatsz bővebben.

Fel a fejjel mindenkinek, a megoldás most szerintem az összefogásban van.

Máshogy nem lehet!

Nóri